Hazatérés a Déli Hegyvidékről

Pár nappal ugyan később, de sikeresen hazatértem a Déli Hegyvidékről.
Nem volt hiábavaló ez a néhány nap, ugyanis sikerült Adri néhány rokonát megtalálnom. Ezért is maradtam még egy-két napot, ha már idáig eljutottam, nem akartam félbehagyni a kutakodást.
Adriról annyit sikerült megtudnom, hogy tényleg igaz az, amit Matild néni mondott, és a zaklatók elől az Északi Hegyvidékre mentek. Emíliáról annyit tudnak, hogy egy ideje már nem látta senki, és a barátja meg a banda többi tagja is minden erejüket bevetve keresik, egyelőre eredménytelenül.

A Déli Hegyvidéken

Tizenegyedik napomat töltöm a Déli Hegyvidéken, de semmiben nem jutottam előbbre.
A titokzatos orvosnak semmi nyoma. Elég ritka neve van: Kradekron László, gondoltam, ilyen névvel csak találok valaki rokont, aki többet tud róla. De még csak hasonló nevű ember sem lakik errefelé. Talán csak hazudta, hogy erről a vidékről származik? Elvégre olyasmit mondott, hogy csak átutazóban van. Ezt csak megerősíti az a tény, hogy senki rokont, hozzátartozót nem találok.
A szabadságomból még 3 nap van hátra. Addig hasznosan kellene eltöltenem az időt, hisz nem mostanában adódik még egy ilyen lehetőség, hogy ennyi ideig itt tartózkodjak. Matild néni azt mondta, hogy Adri egyik nagymamája, Borbála is innen származik. A következő két napot ezért arra áldozom, hogy felkutassam Borbála valamelyik itteni rokonát, hátha Adriékról kapok valami információt.

Három hét után

Már több, mint három hete annak, hogy a világ körülöttem megváltozott. Három hete próbálok rájönni, hogy mi is történhetett, de teljesen meggyőző bizonyítékot továbbra sem találok. Eleinte azt hittem, csak álmodok, és hogy valamikor majd felébredek, de ez nem így történt. Valószínű, nem is álmodok, hanem ez a valóság. De akkor mi van a múltammal, azzal a sok-sok emlékkel? Csak álmodtam volna? Vagy tényleg dimenzióutazó lettem? Kissé elképzelhetetlen dolog.
Az utóbbi napokban már hiába kutakodtam, semmit nem találtam, ami segíthetne megérteni, hogy mi is történt. Lassan már megszokom az új környezetet, elvégre nincs sok különbség az eredeti világhoz képest. A rokonságban semmi furcsaságot nem találtam, mindenki ugyanaz, mint régen, de még az ismerősök között sincs semmi furcsa. Kivéve Jakab Adrit. Róla annyit kell tudni, hogy nálam pár évvel fiatalabb, és tavaly nyáron ismertem meg elég különös körülmények között. Nyár végére egészen közel kerültünk egymáshoz, bár azt nem mondanám, hogy jártunk. Inkább amolyan plátói szerelem volt, semmi több. Aztán ő egyetemre ment, így ősztől alig találkoztunk. De azért találkoztunk néha, és ha volt egy kis szabadideje, akkor el szoktunk menni egyet biciklizni a környéken. Viszont most egyszerűen eltűnt. Tegnap megpróbáltam felhívni, de a telefonszáma nem létezik. Délután elmentem hozzájuk, a házuk ugyan megvolt, de ott egy magányos idős néni élt. Megkérdeztem, tud-e róla valamit, de még csak nem is hallott róla. Viszont a házuk ugyanaz, mint az eredeti világban, márpedig ezt a házat még Adri nagyszülei építették. Rákérdeztem, hogy mióta lakik itt, és kitől vette meg a házat, de erre nem tudott válaszolni. Nem ismerte őket, mindössze csak egyszer találkoztak, amikor a házat megvette. Az nagyjából olyan 10 éve történt. Arról sem tudott semmit, hogy az eredeti lakók hová költöztek.
Sebaj, a falu öregjei csak tudják, hogy kik laktak itt ezelőtt, így nincs más dolgom, mint valamelyiküket megkérdezni. Erre tegnap már nem került sor, túl késő volt már, és nem akartam zavarni őket. De majd valamelyik nap szakítok rá időt.
A titokzatos lányról változatlanul nem tudok semmi újat, néha feltűnik körülöttem, de továbbra sem mondott semmit, hogy ki ő, és mit akar, miért járkál utánam.