A Déli Hegyvidéken

Tizenegyedik napomat töltöm a Déli Hegyvidéken, de semmiben nem jutottam előbbre.
A titokzatos orvosnak semmi nyoma. Elég ritka neve van: Kradekron László, gondoltam, ilyen névvel csak találok valaki rokont, aki többet tud róla. De még csak hasonló nevű ember sem lakik errefelé. Talán csak hazudta, hogy erről a vidékről származik? Elvégre olyasmit mondott, hogy csak átutazóban van. Ezt csak megerősíti az a tény, hogy senki rokont, hozzátartozót nem találok.
A szabadságomból még 3 nap van hátra. Addig hasznosan kellene eltöltenem az időt, hisz nem mostanában adódik még egy ilyen lehetőség, hogy ennyi ideig itt tartózkodjak. Matild néni azt mondta, hogy Adri egyik nagymamája, Borbála is innen származik. A következő két napot ezért arra áldozom, hogy felkutassam Borbála valamelyik itteni rokonát, hátha Adriékról kapok valami információt.

Beszélgetés a volt főorvossal

Délután felkerestem a Városi Kórház egykori főorvosát. Elmondtam, hogy milyen ügyben mentem, mire ő barátságosan behívott a lakásába, és előkereste az akkori dokumentumait.
Elővett egy nagy papírdobozt az egyik szekrényből, és közben pár dolgot kérdezett rólam, hogy miért is kutakodok ezután az orvos után. Elmondtam mindent attól a furcsa naptól kezdve. Végighallgatta, és csak annyit fűzött hozzá, hogy ő is tapasztalt néhány furcsaságot az elmúlt pár hónapban. Többek között látott egy halványkéken fénnyel világító, áttetsző gömböt az egyik utcában. Erre hirtelen eszembe jutott, amit az a titokzatos lány írt: a kék fénygömb és az omladozó épület. Rá is kérdeztem, hogy véletlenül nem egy romos ház közelében jelent-e meg az a gömb? Ő csak helyeslően bólogatott. Ezek szerint erről a fénygömbről van szó, a lány erre akart utalni. Vajon milyen újabb rejtély ez? Lehet, hogy ennek is köze van az állítólagos dimenziócsúszásomhoz? Vagy Adri és Emília ügyéhez? Netán pont a titokzatos dokinak a megjelenéséhez? Sajnos egyre több a kérdés, válasz viszont alig van valamire. Biztos vagyok benne, hogy sok időnek kell eltelni, mire itt minden tisztázódik.
Folytattuk a beszélgetést, de most már az egykori rejtélyes orvosra tereltem a témát. Elkezdte mondani, amire emlékezett: három nappal a műtét előtt jelentkezett nála egy fiatalember, aki a Déli Hegyvidéken élt addig, de miután orvos lett, a környéken telepedett le. Remélte, hogy errefelé kaphat állást. Ez pont jól jött, hisz a kórházban épp szükség lett volna még egy sebészre. Másnap már munkába is állhatott. Két napra rá műtötte meg Emíliát, és annak ellenére, hogy a többi orvosok szerint nem lehetett megmenteni, ő mégis sikerrel végezte a műtétet. Már másnap sokat javult Emília állapota, és a hét végére szinte teljesen jól volt. A doktor viszont egy héttel a műtét után eltűnt, senki nem látta többé.
A főorvos ekkor a papírdobozból egy régi fényképet szedett elő: egy képet róla, a rejtélyes orvosról. Utána egy naplót vett elő, abban voltak a korabeli feljegyzései. Kis lapozgatás után elkezdte felolvasni.
"Tegnap volt egy reménytelen műtét, amit újoncunk könnyedén megoldott, megmentve ezzel a kis Emília életét. Ilyen műtéti technikáról még nem hallottam, mint amit ő alkalmazott. Teljesen újszerű eljárás, és láthatóan hatásos is." Majd lapozott egyet, és tovább olvasta: "Délután titokban követtem őt hazafelé. A Gyémánt Kispatak nevű szállodába ment, a 132-es szobába. A recepcióst megvesztegetve sikerült elérnem, hogy egy szobaszerviz alkalmával egy magnetofont rejtsenek el az ágy alá."
Ezután elővett a papírdobozból egy régi magnetofon-szalagot, és behívott a dolgozószobába. Ott volt egy orsós magnetofon, amit be is indított, és lejátszotta a szalagnak egy érdekes részét. Ketten beszéltek rajta, egy nő, valamint maga az orvos. Illetve inkább csak az orvos beszélt, a nő csak néha halkan helyeselt.
"Nem tudom, hogy kerülhettünk ide. Te is tudod, hogy én az ő létezésüket akarom bizonyítani. Léteznek, ez egészen biztos. Mielőtt útnak indultam volna, találtam egy érdekes agyagtáblát az egyik telepen. Valamiféle idegen írás volt rajta, amit csak részben sikerült megfejtenem. Egy átjárót említenek, amivel végre hazajuthatnak. Nem elmehetek valahová, hanem hazajuthatnak. Ez nem az ő otthonuk, ők csak idejöttek galibát csinálni, meg befolyásolni minket." Ezután a szalagon nyomdafestéket nem tűrő kifejezések hallatszanak, ami után véget ér a felvétel. Nem tudom, hogy ez pontosan mit akar jelenteni, meg hogy kiket keresett, az viszont már biztos, hogy létezik valamilyen átjáró, amivel talán én is hazajuthatok. De mi köze ennek az orvoshoz? Egyre valószínűbb, hogy csak átutazóban volt itt, és pár nap után ment tovább.
Ezek után kicsit még faggattam vendéglátómat, hogy mégis miért hallgatta le a szállodai szobát, de erre már nem volt hajlandó válaszolni.
Ezek után búcsút vettünk egymástól, és gyorsan hazarohantam. Egész este ez a lehallgatott beszéd járt az eszemben, hogy vajon miféle átjáróról van szó, kik azok, akik idejöttek, és miért voltak itt? Azt hiszem, egy ideig ez még nem fog kiderülni.
Viszont az esti vonattal elutazok a Déli Hegyvidékre, talán ott választ kapok pár kérdésre.

A titokzatos orvos keresése

Miután megtudtam Adriékról az igazságot, elkezdtem nyomozni a titokzatos orvos után. Két dolog volt, amin elindulhattam: az egyik Emília műtétje, a másik pedig az erről írt újságcikk.
A legjobb ötletnek az tűnt, hogy megpróbálom felkutatni az akkori orvosokat, és tőlük próbálom megtudni, hogy azt a bizonyos műtétet ki végezte. Bementem tehát a Városi Kórházba, és elkezdtem kérdezősködni. Logikusan először a belgyógyászatra mentem, hisz minden bizonnyal belgyógyász volt az, aki a műtétet végezte. Legelsőre a főorvossal beszéltem, de ő nem tudott az esetről semmit. Annyit viszont elmondott, hogy akkoriban nem ő volt a főorvos, és meg is adta elődje elérhetőségeit, hátha tőle több dolgot tudhatok meg.
Megkérdeztem a többi orvost is, de ott, a belgyógyászaton csak egyetlen ember volt, aki némi információval tudott szolgálni. Emlékezett erre a titokzatos doktorra, de mindössze annyit tudott mondani róla, hogy a műtét előtt két nappal jött oda dolgozni, és utána egy hét múlva nyom nélkül eltűnt. Jelentették a rendőrségen, de ők is tehetetlenek voltak, fél év után lezárták a nyomozást.
A kórházban ennyit sikerült megtudnom, ami nem sok, de elindulni talán elég lesz. Ezek után sorra végigjártam a nagyobb könyvtárakat, levéltárakat, de még a Fővárosi Könyvtárat is felkerestem, hátha a korabeli napilapok írnak valamit az orvosról. Nem volt könnyű, hisz még a pontos dátumot sem tudtam. Adri születési idejét tudom, és Matild néni jóvoltából már azt is, hogy Emília két évvel volt fiatalabb Adrinál.
Elkezdtem végignézni a régi újságokat, és találtam is néhányat, ahol foglalkoznak az üggyel. A műtét pontos dátumán túl az orvosról is mondtak néhány konkrétumot, személyleírást, sőt, az egyik újság még fantomképet is közölt róla. Egyből készítettem egy fénymásolatot, ez még jól jöhet a továbbiakban. Azt is írják, hogy a Déli Hegyvidékről költözött ide. Települést nem írnak, de a fantomkép birtokában talán sikerül őt megtalálnom. Vagy legalábbis kideríteni róla, hogy kicsoda, valamint hogy miért és hová tűnt el.

Adrienn

Ma szabadnapot kaptam a munkahelyen, így aztán volt időm kideríteni, hogy mi is az igazság Adriékkal kapcsolatban.
Eddig ugye annyit sikerült megtudnom, hogy ugyan valaha lehet, hogy itt laktak, de már vagy 10 éve elköltöztek. Nekiláttam tehát a kutakodásnak, először a szomszédokat kérdeztem meg, hogy emlékeznek-e Adriékra, a szüleikre, vagy a nagyszüleikre. Furcsa volt, alig akartak visszaemlékezni arra az időszakra. Még pontosan Adriékra sem emlékeztek, csak annyit tudtak, hogy egy család lakott itt. Egyikük annyival többre emlékezett, hogy két gyerekük volt. Ez fura, nem tudok róla, hogy Adrinak lett volna testvére. Vagy nem is ők laktak itt? És akkor a házat ki építette? Ez egyre gyanúsabb.
Sajnos a szomszédoktól ennél többet nem tudtam meg, így hát az éppen utcán tartózkodó idős embereket faggattam. Sokan, amikor kérdeztem őket, egyszerűen hátat fordítottak, és elsiettek. Mások meg egyszerűen semmit nem tudtak, még azt sem, hogy kik laktak ott.
Egyetlen ember volt, aki tudott is valamit, ő Matild néni. Behívott a házába, azt mondta, jobb, ha inkább otthon mondja el, amit tud. Természetesen a meghívását elfogadtam, és izgatottan vártam, mi is az igazság. A nappaliban leültünk, és egy kávé kíséretében elkezdett mesélni róluk.
Gyermekkorában az a telek még üresen állt, és úgy 10 éves lehetett, amikor egy házaspár, Péter és Borbála megvette, és elkezdtek ott egy házat építeni. Miután felépült, beköltöztek. Péter a szomszéd faluból származik, Borbála viszont a Déli Hegyvidékről került ide. Pár évvel ezután megszületett a fiuk, Tamás. Volt elég hely a házban, meg hát régebben az volt a szokás, hogy a nagycsalád együtt marad, így aztán ő mindig is abban a házban élt. Harminc éves kora körül összeházasodott egy helybeli lánnyal, Júliával. Két gyermekük született, először Adrienn, majd rá két évvel Emília. Emília betegen született, hónapokon át küzdöttek az életéért, de szerencsére egy fiatal, tehetséges doktor megmentette az életét. A doktorról nem, sokat tudni, amilyen rejtélyes módon megjelent, ugyanolyan gyorsan, nyom nélkül el is tűnt. Még újságcikk is volt róla, hogy senki nem tud semmit az életmentő doktorról. A legenda szerint még csak nem is volt orvos, mégis megmentette a lányt.
Aztán a gyerekek szépen nőttek, viszont feltűnt a színen egy sötét múltú fiatalember. Elcsábította Emíliát, és ezzel kezdődött az egész bonyodalom. Senkit nem tisztelt, még talán Emíliát sem, a szüleivel viszont kimondottan rosszban volt, és ahol csak lehetett, kitolt velük. Egyre komolyabbra fordult a helyzet, és Júlia meg Tamás inkább úgy döntöttek: elmenekülnek innen. Senki nem tudja, hogy hová mentek, de Emília nem volt hajlandó velük tartani, így ő inkább ezzel a bajkeverővel maradt. Utána a hasonlóan sötét múltú barátaikkal együtt megfenyegették a falu lakóit, hogy akinek eljár a szája, az könnyen bajba kerülhet. Ezért nem mer róluk senki semmit mondani.
Hogy azóta mi van velük, azt senki nem tudja. Borbála, Péter, Tamás, Júlia és Adrienn elmentek, a pletyka szerint az Északi Hegyvidék környékére. Emíliáról sem tudni semmit, egy ideig még páran találkoztak vele errefelé, viszont néhány éve már csak ezt az elvetemült pasast meg pár barátját látták, Emíliának egyszerűen nyoma veszett.
Hasznos volt ez a kávézás Matild nénivel, így már kicsivel tisztább a kép. Persze még mindig van jópár kérdésem; mondjuk hogy ki is ez a titokzatos férfi, aki ennyire ráijesztett itt mindenkire; az orvos is meglehetősen titokzatos, elvégez egy életmentő műtétet, miközben senki nem tud róla semmit; na meg az is érdekelne, hogy Emília létezik, vagy létezett-e egyáltalán az eredeti világban. Én nem ismertem őt, és sosem tudtam Adriról, hogy valaha lett volna egy testvére. Valamiért olyan érzésem van, hogy az orvos lesz itt a kulcsfigura, talán vele kezdődött itt minden bonyodalom. Róla kellene kiderítenem, hogy ki ő, és hogy mit akar. Nem lesz könnyű, de meg kell próbálnom.