Tizenegyedik napomat töltöm a Déli Hegyvidéken, de semmiben nem jutottam előbbre.
A titokzatos orvosnak semmi nyoma. Elég ritka neve van: Kradekron László, gondoltam, ilyen névvel csak találok valaki rokont, aki többet tud róla. De még csak hasonló nevű ember sem lakik errefelé. Talán csak hazudta, hogy erről a vidékről származik? Elvégre olyasmit mondott, hogy csak átutazóban van. Ezt csak megerősíti az a tény, hogy senki rokont, hozzátartozót nem találok.
A szabadságomból még 3 nap van hátra. Addig hasznosan kellene eltöltenem az időt, hisz nem mostanában adódik még egy ilyen lehetőség, hogy ennyi ideig itt tartózkodjak. Matild néni azt mondta, hogy Adri egyik nagymamája, Borbála is innen származik. A következő két napot ezért arra áldozom, hogy felkutassam Borbála valamelyik itteni rokonát, hátha Adriékról kapok valami információt.
2008. március 27., csütörtök
2008. március 16., vasárnap
Beszélgetés a volt főorvossal
Délután felkerestem a Városi Kórház egykori főorvosát. Elmondtam, hogy milyen ügyben mentem, mire ő barátságosan behívott a lakásába, és előkereste az akkori dokumentumait.
Elővett egy nagy papírdobozt az egyik szekrényből, és közben pár dolgot kérdezett rólam, hogy miért is kutakodok ezután az orvos után. Elmondtam mindent attól a furcsa naptól kezdve. Végighallgatta, és csak annyit fűzött hozzá, hogy ő is tapasztalt néhány furcsaságot az elmúlt pár hónapban. Többek között látott egy halványkéken fénnyel világító, áttetsző gömböt az egyik utcában. Erre hirtelen eszembe jutott, amit az a titokzatos lány írt: a kék fénygömb és az omladozó épület. Rá is kérdeztem, hogy véletlenül nem egy romos ház közelében jelent-e meg az a gömb? Ő csak helyeslően bólogatott. Ezek szerint erről a fénygömbről van szó, a lány erre akart utalni. Vajon milyen újabb rejtély ez? Lehet, hogy ennek is köze van az állítólagos dimenziócsúszásomhoz? Vagy Adri és Emília ügyéhez? Netán pont a titokzatos dokinak a megjelenéséhez? Sajnos egyre több a kérdés, válasz viszont alig van valamire. Biztos vagyok benne, hogy sok időnek kell eltelni, mire itt minden tisztázódik.
Folytattuk a beszélgetést, de most már az egykori rejtélyes orvosra tereltem a témát. Elkezdte mondani, amire emlékezett: három nappal a műtét előtt jelentkezett nála egy fiatalember, aki a Déli Hegyvidéken élt addig, de miután orvos lett, a környéken telepedett le. Remélte, hogy errefelé kaphat állást. Ez pont jól jött, hisz a kórházban épp szükség lett volna még egy sebészre. Másnap már munkába is állhatott. Két napra rá műtötte meg Emíliát, és annak ellenére, hogy a többi orvosok szerint nem lehetett megmenteni, ő mégis sikerrel végezte a műtétet. Már másnap sokat javult Emília állapota, és a hét végére szinte teljesen jól volt. A doktor viszont egy héttel a műtét után eltűnt, senki nem látta többé.
A főorvos ekkor a papírdobozból egy régi fényképet szedett elő: egy képet róla, a rejtélyes orvosról. Utána egy naplót vett elő, abban voltak a korabeli feljegyzései. Kis lapozgatás után elkezdte felolvasni.
"Tegnap volt egy reménytelen műtét, amit újoncunk könnyedén megoldott, megmentve ezzel a kis Emília életét. Ilyen műtéti technikáról még nem hallottam, mint amit ő alkalmazott. Teljesen újszerű eljárás, és láthatóan hatásos is." Majd lapozott egyet, és tovább olvasta: "Délután titokban követtem őt hazafelé. A Gyémánt Kispatak nevű szállodába ment, a 132-es szobába. A recepcióst megvesztegetve sikerült elérnem, hogy egy szobaszerviz alkalmával egy magnetofont rejtsenek el az ágy alá."
Ezután elővett a papírdobozból egy régi magnetofon-szalagot, és behívott a dolgozószobába. Ott volt egy orsós magnetofon, amit be is indított, és lejátszotta a szalagnak egy érdekes részét. Ketten beszéltek rajta, egy nő, valamint maga az orvos. Illetve inkább csak az orvos beszélt, a nő csak néha halkan helyeselt.
"Nem tudom, hogy kerülhettünk ide. Te is tudod, hogy én az ő létezésüket akarom bizonyítani. Léteznek, ez egészen biztos. Mielőtt útnak indultam volna, találtam egy érdekes agyagtáblát az egyik telepen. Valamiféle idegen írás volt rajta, amit csak részben sikerült megfejtenem. Egy átjárót említenek, amivel végre hazajuthatnak. Nem elmehetek valahová, hanem hazajuthatnak. Ez nem az ő otthonuk, ők csak idejöttek galibát csinálni, meg befolyásolni minket." Ezután a szalagon nyomdafestéket nem tűrő kifejezések hallatszanak, ami után véget ér a felvétel. Nem tudom, hogy ez pontosan mit akar jelenteni, meg hogy kiket keresett, az viszont már biztos, hogy létezik valamilyen átjáró, amivel talán én is hazajuthatok. De mi köze ennek az orvoshoz? Egyre valószínűbb, hogy csak átutazóban volt itt, és pár nap után ment tovább.
Ezek után kicsit még faggattam vendéglátómat, hogy mégis miért hallgatta le a szállodai szobát, de erre már nem volt hajlandó válaszolni.
Ezek után búcsút vettünk egymástól, és gyorsan hazarohantam. Egész este ez a lehallgatott beszéd járt az eszemben, hogy vajon miféle átjáróról van szó, kik azok, akik idejöttek, és miért voltak itt? Azt hiszem, egy ideig ez még nem fog kiderülni.
Viszont az esti vonattal elutazok a Déli Hegyvidékre, talán ott választ kapok pár kérdésre.
Elővett egy nagy papírdobozt az egyik szekrényből, és közben pár dolgot kérdezett rólam, hogy miért is kutakodok ezután az orvos után. Elmondtam mindent attól a furcsa naptól kezdve. Végighallgatta, és csak annyit fűzött hozzá, hogy ő is tapasztalt néhány furcsaságot az elmúlt pár hónapban. Többek között látott egy halványkéken fénnyel világító, áttetsző gömböt az egyik utcában. Erre hirtelen eszembe jutott, amit az a titokzatos lány írt: a kék fénygömb és az omladozó épület. Rá is kérdeztem, hogy véletlenül nem egy romos ház közelében jelent-e meg az a gömb? Ő csak helyeslően bólogatott. Ezek szerint erről a fénygömbről van szó, a lány erre akart utalni. Vajon milyen újabb rejtély ez? Lehet, hogy ennek is köze van az állítólagos dimenziócsúszásomhoz? Vagy Adri és Emília ügyéhez? Netán pont a titokzatos dokinak a megjelenéséhez? Sajnos egyre több a kérdés, válasz viszont alig van valamire. Biztos vagyok benne, hogy sok időnek kell eltelni, mire itt minden tisztázódik.
Folytattuk a beszélgetést, de most már az egykori rejtélyes orvosra tereltem a témát. Elkezdte mondani, amire emlékezett: három nappal a műtét előtt jelentkezett nála egy fiatalember, aki a Déli Hegyvidéken élt addig, de miután orvos lett, a környéken telepedett le. Remélte, hogy errefelé kaphat állást. Ez pont jól jött, hisz a kórházban épp szükség lett volna még egy sebészre. Másnap már munkába is állhatott. Két napra rá műtötte meg Emíliát, és annak ellenére, hogy a többi orvosok szerint nem lehetett megmenteni, ő mégis sikerrel végezte a műtétet. Már másnap sokat javult Emília állapota, és a hét végére szinte teljesen jól volt. A doktor viszont egy héttel a műtét után eltűnt, senki nem látta többé.
A főorvos ekkor a papírdobozból egy régi fényképet szedett elő: egy képet róla, a rejtélyes orvosról. Utána egy naplót vett elő, abban voltak a korabeli feljegyzései. Kis lapozgatás után elkezdte felolvasni.
"Tegnap volt egy reménytelen műtét, amit újoncunk könnyedén megoldott, megmentve ezzel a kis Emília életét. Ilyen műtéti technikáról még nem hallottam, mint amit ő alkalmazott. Teljesen újszerű eljárás, és láthatóan hatásos is." Majd lapozott egyet, és tovább olvasta: "Délután titokban követtem őt hazafelé. A Gyémánt Kispatak nevű szállodába ment, a 132-es szobába. A recepcióst megvesztegetve sikerült elérnem, hogy egy szobaszerviz alkalmával egy magnetofont rejtsenek el az ágy alá."
Ezután elővett a papírdobozból egy régi magnetofon-szalagot, és behívott a dolgozószobába. Ott volt egy orsós magnetofon, amit be is indított, és lejátszotta a szalagnak egy érdekes részét. Ketten beszéltek rajta, egy nő, valamint maga az orvos. Illetve inkább csak az orvos beszélt, a nő csak néha halkan helyeselt.
"Nem tudom, hogy kerülhettünk ide. Te is tudod, hogy én az ő létezésüket akarom bizonyítani. Léteznek, ez egészen biztos. Mielőtt útnak indultam volna, találtam egy érdekes agyagtáblát az egyik telepen. Valamiféle idegen írás volt rajta, amit csak részben sikerült megfejtenem. Egy átjárót említenek, amivel végre hazajuthatnak. Nem elmehetek valahová, hanem hazajuthatnak. Ez nem az ő otthonuk, ők csak idejöttek galibát csinálni, meg befolyásolni minket." Ezután a szalagon nyomdafestéket nem tűrő kifejezések hallatszanak, ami után véget ér a felvétel. Nem tudom, hogy ez pontosan mit akar jelenteni, meg hogy kiket keresett, az viszont már biztos, hogy létezik valamilyen átjáró, amivel talán én is hazajuthatok. De mi köze ennek az orvoshoz? Egyre valószínűbb, hogy csak átutazóban volt itt, és pár nap után ment tovább.
Ezek után kicsit még faggattam vendéglátómat, hogy mégis miért hallgatta le a szállodai szobát, de erre már nem volt hajlandó válaszolni.
Ezek után búcsút vettünk egymástól, és gyorsan hazarohantam. Egész este ez a lehallgatott beszéd járt az eszemben, hogy vajon miféle átjáróról van szó, kik azok, akik idejöttek, és miért voltak itt? Azt hiszem, egy ideig ez még nem fog kiderülni.
Viszont az esti vonattal elutazok a Déli Hegyvidékre, talán ott választ kapok pár kérdésre.
2008. március 6., csütörtök
A titokzatos orvos keresése
Miután megtudtam Adriékról az igazságot, elkezdtem nyomozni a titokzatos orvos után. Két dolog volt, amin elindulhattam: az egyik Emília műtétje, a másik pedig az erről írt újságcikk.
A legjobb ötletnek az tűnt, hogy megpróbálom felkutatni az akkori orvosokat, és tőlük próbálom megtudni, hogy azt a bizonyos műtétet ki végezte. Bementem tehát a Városi Kórházba, és elkezdtem kérdezősködni. Logikusan először a belgyógyászatra mentem, hisz minden bizonnyal belgyógyász volt az, aki a műtétet végezte. Legelsőre a főorvossal beszéltem, de ő nem tudott az esetről semmit. Annyit viszont elmondott, hogy akkoriban nem ő volt a főorvos, és meg is adta elődje elérhetőségeit, hátha tőle több dolgot tudhatok meg.
Megkérdeztem a többi orvost is, de ott, a belgyógyászaton csak egyetlen ember volt, aki némi információval tudott szolgálni. Emlékezett erre a titokzatos doktorra, de mindössze annyit tudott mondani róla, hogy a műtét előtt két nappal jött oda dolgozni, és utána egy hét múlva nyom nélkül eltűnt. Jelentették a rendőrségen, de ők is tehetetlenek voltak, fél év után lezárták a nyomozást.
A kórházban ennyit sikerült megtudnom, ami nem sok, de elindulni talán elég lesz. Ezek után sorra végigjártam a nagyobb könyvtárakat, levéltárakat, de még a Fővárosi Könyvtárat is felkerestem, hátha a korabeli napilapok írnak valamit az orvosról. Nem volt könnyű, hisz még a pontos dátumot sem tudtam. Adri születési idejét tudom, és Matild néni jóvoltából már azt is, hogy Emília két évvel volt fiatalabb Adrinál.
Elkezdtem végignézni a régi újságokat, és találtam is néhányat, ahol foglalkoznak az üggyel. A műtét pontos dátumán túl az orvosról is mondtak néhány konkrétumot, személyleírást, sőt, az egyik újság még fantomképet is közölt róla. Egyből készítettem egy fénymásolatot, ez még jól jöhet a továbbiakban. Azt is írják, hogy a Déli Hegyvidékről költözött ide. Települést nem írnak, de a fantomkép birtokában talán sikerül őt megtalálnom. Vagy legalábbis kideríteni róla, hogy kicsoda, valamint hogy miért és hová tűnt el.
A legjobb ötletnek az tűnt, hogy megpróbálom felkutatni az akkori orvosokat, és tőlük próbálom megtudni, hogy azt a bizonyos műtétet ki végezte. Bementem tehát a Városi Kórházba, és elkezdtem kérdezősködni. Logikusan először a belgyógyászatra mentem, hisz minden bizonnyal belgyógyász volt az, aki a műtétet végezte. Legelsőre a főorvossal beszéltem, de ő nem tudott az esetről semmit. Annyit viszont elmondott, hogy akkoriban nem ő volt a főorvos, és meg is adta elődje elérhetőségeit, hátha tőle több dolgot tudhatok meg.
Megkérdeztem a többi orvost is, de ott, a belgyógyászaton csak egyetlen ember volt, aki némi információval tudott szolgálni. Emlékezett erre a titokzatos doktorra, de mindössze annyit tudott mondani róla, hogy a műtét előtt két nappal jött oda dolgozni, és utána egy hét múlva nyom nélkül eltűnt. Jelentették a rendőrségen, de ők is tehetetlenek voltak, fél év után lezárták a nyomozást.
A kórházban ennyit sikerült megtudnom, ami nem sok, de elindulni talán elég lesz. Ezek után sorra végigjártam a nagyobb könyvtárakat, levéltárakat, de még a Fővárosi Könyvtárat is felkerestem, hátha a korabeli napilapok írnak valamit az orvosról. Nem volt könnyű, hisz még a pontos dátumot sem tudtam. Adri születési idejét tudom, és Matild néni jóvoltából már azt is, hogy Emília két évvel volt fiatalabb Adrinál.
Elkezdtem végignézni a régi újságokat, és találtam is néhányat, ahol foglalkoznak az üggyel. A műtét pontos dátumán túl az orvosról is mondtak néhány konkrétumot, személyleírást, sőt, az egyik újság még fantomképet is közölt róla. Egyből készítettem egy fénymásolatot, ez még jól jöhet a továbbiakban. Azt is írják, hogy a Déli Hegyvidékről költözött ide. Települést nem írnak, de a fantomkép birtokában talán sikerül őt megtalálnom. Vagy legalábbis kideríteni róla, hogy kicsoda, valamint hogy miért és hová tűnt el.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)