2008. január 31., csütörtök

Egy különös nap

Különös dolgok történtek tegnap reggel óta. Emberi ésszel szinte felfoghatatlanok.
Hajnalban felébredtem, ugyanúgy, mint minden más normális napon. Kimentem, hogy behozzam az újságot, ekkor azonban egy autót pillantottam meg az udvarban. A családban senkinek nincs autója, és nem is tudok róla, hogy a napokban akart volna valaki venni egyet. Így aztán arra gondoltam, biztos a szomszédé, csak valamiért ide parkolt. Meg is kérdeztem tőlük, azonban amit válaszoltak, attól nagyon megdöbbentem. Mindkét szomszéd azt állítja, hogy az autó az enyém, és már vagy három éve megvan.
Ekkor azt hittem, csak valami átverés ez az egész, csakhogy további furcsaságok is történtek. A szomszéd háza eddig kék volt, most meg zöld. Kizárt, hogy egy éjszaka alatt átfestették volna. Sokáig nem volt időm gondolkozni a dolgon, indulnom kellett munkába. A táskámban a buszbérletnek nyoma veszett, ellenben találtam egy, a nevemre kiállított jogosítványt. Ez már több mint fura, itt több lehet egyszerű átverésnél.
Megérkeztem az iskolához. Előző nap még kétemeletes volt, ma meg három. Valami nagyon nincs rendben, az még csak-csak hihető, hogy becsempésznek az udvarra egy autót, még talán az is, hogy átfestik a szomszéd házát, na de az, hogy az iskolára felhúznának még egy emeletet? Képtelenség, ráadásul valóban ott van az a plusz emelet, nem csak valami álca. De ezzel még nem fejeződtek be a furcsaságok, egyrészt már évek óta itt dolgozok, másrészt nem fizikatanár vagyok, hanem kémia, harmadrészt meg osztályfőnök vagyok. Mégpedig annak a hetedikes osztálynak, ahol a minap tartottam matematika helyettesítést.
Egész nap azon gondolkoztam, vajon mi történhetett, de képtelen voltam racionális magyarázatot találni. Többször megfordult a fejemben, hogy lehet, csak álmodok, így este hamar lefeküdtem, hátha felébredve mindent újra a helyén találok. De hiába reménykedtem, ma reggel ugyanaz a látvány fogadott, mint tegnap, ugyanúgy ott állt az autó, zöld volt a szomszéd háza, és háromemeletes az iskola.
Így hát próbáltam kutakodni, de csak óvatosan, nehogy még a végén elmebetegnek nézzenek. Első dolgom az volt, hogy felkerestem az iskola fizikatanárát, abban reménykedve, hogy talán ő ugyanaz a személy, akinek a helyét tegnapelőtt megkaptam. Elhívtam a közeli teázóba egy délutáni beszélgetésre, amit ő lelkesen el is fogadott. Valóban elég furcsa egy ember, és hamar rájöttem, neki elmondhatom a történteket, talán még segíteni is tud, ha szerencsém van. Így hát ma délután meg is ejtettük ezt a teázást. Elmeséltem neki mindent, mire ő is elmesélte nekem, hogy valóban ott akarta hagyni az iskolát. El akart költözni a szomszéd városba, egyik szakmabeli barátjához, hogy tökéletesítsék a kutatási módszereiket. Viszont a napokban olyasmiket mért, amik alátámasztották a feltételezését, és ennek hatására úgy döntött, inkább marad. Ebben a döntésében az is sokat számított, hogy ezen a területen mért bizonyos anomáliákat. Rákérdeztem, hogy konkrétan mi ez a kutatás, mire ő csak annyit mondott: a téridőkontinuum folytonosságát vizsgálja, és errefelé ez nagyon instabil mostanában. Ez először megnyugtatott, hogy mégis igaz, ami velem történt, és nem vagyok bolond. Utána viszont megrémisztett, hogy miközben aludtam, talán egy alternatív univerzumba pottyantam volna? Ha ez igaz lenne, az megmagyarázna minden furcsaságot. Ameddig viszont nem győződök meg róla teljesen, hogy ez történt, tovább kutatok, hogy még milyen lehetséges magyarázat van erre.
A fizikatanárral tehát tanulságos és hasznos volt ez a teadélután, de már későre járt, így ideje volt hazaindulnom. Ahogy a teázóból kiléptem, egy nagyjából 16-17 éves lányt pillantottam meg, aki eléggé feltűnően bámult engem. Köszöntem neki, ő visszaköszönt, de mondani nem mondott semmit. Kérdeztem, hogy segíthetek-e valamiben, de nem válaszolt. Továbbmentem a buszmegálló felé, közben visszanéztem, és ő változatlanul csak nézett. A buszmegálló nem volt messze, talán egy 30 méter, de ő nem mozdult, és a szemével követte, hogy merre tartok. Amikor a buszra felszálltam, még ott volt. Különös, és attól tartok, hogy lesz itt még különös dolgokban részem.
Hazaértem, tévéztem, kicsit olvastam, de valójában semmire nem tudtam odafigyelni, egyfolytában csak a lányon járt az eszem...

2008. január 30., szerda

Az első munkanap

Megvolt az első tanítási napom. Egy szóval nagyszerű volt, minden úgy sikerült, ahogy elterveztem. Az előző tanár igen jó munkát végzett, úgy vettem észre, hogy mindent alaposan megtanultak. Persze mint mindenhol, itt is vannak gyengébb tanulók, illetve még kimondottan hanyag szorgalmú diákok is, de úgy vettem észre, hogy elődöm még belőlük is kihozta a maximumot. Nem tudom, hogy konkrétan miért hagyta itt az iskolát, hisz tehetséges, jó tanár volt. Számtalan kimondottan rossz tanár tevékenykedik mindenütt, ők mégsem távoznak az oktatásból soha. Aki meg ennyire jól értette a dolgát, csak úgy felmond?... Egyszer szívesen elbeszélgetnék vele, csak a probléma az, hogy őt szinte lehetetlen elérni. A száma titkos, és miután itthagyta az iskolát, még el is költözött, szóval reménytelen megtalálni.
Az órák rendben mentek, egyedül az egyik kilencedikes osztálynál volt egy kis magatartásbeli probléma, de sikerült a helyzeten úrrá lennem. Utána egy óra szünetem volt, majd a tizedikesek órája következett. Ott is minden rendben ment, majd ezek után a hetedikesekhez osztottak be helyettesítésre, ugyanis a matektanáruk lebetegedett. Szimpatikus osztály, kissé emlékeztet arra, amikor én magam is hetedikes voltam. Az a kis fekete hajú srác hasonlít egykori önmagamra, ugyanolyan leleményes, vicces, ugyanakkor a tanárok előtt kissé visszahúzódó, mint amilyen én voltam 13 évesen. Az a tündérien tüneményes sötétszőke, kék szemű kiscsaj meg ugyanolyan, mint Lilla, az első komolyabb diákszerelmem...
Délután a szakkör remekül sikerült, meglepetésemre igen sokakat érdekel a fizika. Többen még saját elméleteket is gyártottak, például az időutazásról, dimenzióutazásról, de volt, aki a párhuzamos világok eltérő fizikai paramétereiről és törvényeiről írt egy meglepően hihető elméletet. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire szorgalmas tanulókkal leszek körülvéve. A jövő heti témánk az univerzum végtelenségének kérdése, amiről már négyen is jelezték, hogy szeretnének egy kis tanulmányt írni. Izgatottan várom, hogy ezúttal milyen egyedi elméletek és elképzelések születnek.
Most viszont megyek aludni, elég későre jár...

2008. január 28., hétfő

Az első munkanap előtt

Holnap kezdek az első munkahelyemen. Pont most üresedett meg egy hely a közeli gimnáziumban. Az előző tanár felmondott, állítólag a különös szakmai nézetei miatt. Holnap két kilencedikes és egy tizedikes osztállyal lesz órám, illetve nekem kell tartani a délutáni fizika szakkört is. Az óravázlatokat elkészítettem, az anyagot többször átnéztem, nehogy legelső alkalommal beégjek. A szakkörön a fénysebesség lesz a fő téma, illetve azt a tényt fogjuk megbeszélni, miszerint a testek sok, állandónak hitt adata megváltozhat csak azért, hogy ne tudja elérni a fénysebességet.
Most mégegyszer átnézem a holnapi tananyagot, kicsit olvasok, tévézek, és megyek aludni. Holnap lesz az első munkanapom, nem akarok álmosan munkába menni.

Megjegyzés

A történet és az egyes szereplők mind a képzelet szüleményei, a valósággal való bármely egyezés vagy hasonlóság pusztán a véletlen műve.
A történet nagy részét már előre megterveztem, azonban az egyes kommentek befolyásolhatják a történet alakulását. Egyúttal megkérek minden kommentelőt, hogy csak értelmes, a történettel kapcsolatos hozzászólásokat írjanak!
A műben valódi tudományos tételek, tények és feltételezések, valamint a tudomány jelenlegi állása szerint valótlan feltételezések is szerepelhetnek.

2008. január 16., szerda

Bevezetés

Ebben a blogban egy tudományos-fantasztikus történetet írok le, a főszereplő szemszögéből. Az írásokban szándékosan használok köznapi stílust az irodalmi helyett, mivel így érhető el az a hatás, mintha a főszereplő saját maga írná a naplójába a vele történt eseményeket.
A történet főszereplője egy kezdő fizikatanár, aki egyik reggel furcsa, megmagyarázhatatlan változásokat vesz észre a környezetében. Nem tudni, hogy csak álmodik-e, esetleg tudathasadásban szenved, netán valami módon egy másik dimenzióba került... Főhősünk megpróbálja kideríteni az igazságot, de ez sokáig hiábavalónak minősül. Míg egy napon, amikor már belenyugodott, hogy ez az ő világa, akkor hirtelen meglepő dolgokat talál, amelyek esetleg mindent megmagyarázhatnak. Vagy talán pont ezek fognak mindent végleg összekuszálni?...