A találkozás

Kora délelőtt találkoztam azzal az emberrel, akitől a levelet kaptam. Biztonsági okokból elvitt egy jól őrzött épületbe, és ott adta elő a történetét. Elmesélt mindent részletesen az elejétől.
Az itteni énem évekkel ezelőtt megismerkedett egy lánnyal, Fannival. Nagyon jó barátok voltak. Egyik nyáron elmentek közösen nyaralni, de a nyaralásról Fanni már nem tért vissza. Egyszerűen eltűnt, és a helyén csak egy fényes kék gömb látszott, ami pár másodperc múlva szintén eltűnt. A rendőrség azonnal átfésülte a környéket, de ők is tehetetlenek voltak.
Ezután kezdtem el – mármint az az ember, aki ebben a világban voltam – foglalkozni a fizikával. Fannit nem rabolták el, szó szerint eltűnt, talán egy másik fizikai térbe került. A kutatással nagyon jól haladtam, sikerült megtalálnom egy másik univerzumba az átjárót. (Ez az a titokzatos átjáró, amit egy ideje már kutatunk.) Ez szabályos időközönként nyílik meg, csak azt kell tudni, hogy pontosan hol. A terv az volt, hogy az egyik alkalommal, amikor megnyílik, átmegyek a másik világba, megkeresem Fannit, majd amikor legközelebb megnyílik az átjáró, visszajövünk. De a terv valamiért rosszul sült el. Úgy sejtem, ezen az átjárón keresztül kerültem ide, és ugyanezen keresztül tűnt el az itteni énem.
Még azt is megtudtam, hogy a házamban van egy titkos pince, aminek a lejárata az egyik szekrényem alatt van. Ott találok mindent, ami a kutatással kapcsolatos.
Ez után a találkozó után azonnal odahívtam Klaudiát és a dokit, majd közösen megnéztük a titkos pincét. Bámulatos volt, megtaláltunk leírva minden adatot az átjáróról. Most a következő pár napban átnézzük az iratokat, majd pedig eldöntjük, mi legyen.

A nyaralás után

Visszatértünk erről a kis kényszernyaralásról. Szerencsére itthon minden rendben volt, a harcosok ugyan megjelentek a faluban, de miután nem találtak itt minket, hamar továbbálltak.
Tegnap este viszont egy levelet találtam a postaládában: ezt is a nemrég feltűnt személyek egyike írta. Találkozni akar velem egy nagyon fontos ügyben. Azt írta, tudja, hogy mi is folyik itt valójában, és talán segíthet hazajutni.
Hazajutni? Ezzel kapcsolatban ambivalens érzéseim vannak. Egyrészt örülök, hogy talán végre hazajuthatok, hiszen már több mint egy éve nem jártam az igazi otthonomban. Másrészt viszont sokan hiányoznának innen. Ha hazamegyek, lehet, hogy soha nem látom viszont Klaudiát. Nem lesz könnyű…