2008. december 25., csütörtök

A kiszabadítás

Ma reggel fél 12-ig őrködtünk. A házban egyetlen embert láttunk, a feltételezett fogvatartót. Amikor ő távozott, abban a pillanatban akcióba léptünk. Klaudiával ketten őrt álltunk, mialatt a doki és a srác az ötös osztályból megpróbálta Emíliát kiszabadítani.
Tíz percig tartott a művelet, Emíliát az emeleti szobába zárva találták, szerencsére épen és egészségesen. Ezután gyorsan, mielőtt a fogvatartó haza nem ér, el kellett tűnnünk a helyszínről. A falu széléig észrevétlenül sétáltunk, majd futásnak eredtünk. Átgázoltunk az erdőn és a szántóföldeken, míg végül a szomszéd faluba nem értünk. Innen busszal három falut utaztunk, majd vonattal elindultunk a Déli Hegyvidék felé. Hamarabb is hazaérhetnénk, csak valószínűleg arrafelé az ellenség már ellenőrzése alá vonta a közvetlen járatokat. Így a legbiztonságosabb módot választottuk: a távoli, de nyugalmas Déli Hegyvidék felé vettük az irányt. A terv szerint egy hetet töltünk ott, majd hazatérünk.
A vonatunk csak estére érkezett meg, így addig volt bőven időnk beszélgetni. A doki rengeteg dolgot elmondott erről a bandáról, meg magáról a helyzetről. Évtizedekkel ezelőtt kezdődött minden. Egy másik világból ideérkezett két nagyon furcsa egyén. Embernek tűntek, de feltűnően szőke, lila csíkokkal díszített hajuk, és a miénknél fakóbb és zöldesebb bőrük volt. A víztől rettenetesen féltek. Senki nem tudja, hogy kik ők, és honnan jöttek.
A bajok akkor kezdődtek, amikor maguk köré harcosokat toboroztak. Azóta előkerült pár titkos iratuk, amiben a világuralom átvételéről írtak. Nem tudni, hogy miért tűzték ki ezt a célt, lehet, hogy pusztán csak hatalomvágyból, de az is előfordulhat, hogy valami más meggondolásból. Mindenesetre nem sokáig tartózkodtak itt, néhány hét után elhagyták ezt a világot, és azóta sem tértek vissza. Az általuk indított mozgalom viszont vészesen terjed, és elképzelhetetlen, hogy mi lesz ennek az egésznek a végkifejlete.
Emília ott jött a képbe, hogy a volt barátja is a harcosok közé tartozik. Eleinte egy kedves, megértő srác volt, később viszont kész vadállat lett belőle. A harcosok tették ilyenné. Rettegésben tartotta Emíliát. Gyakorlatilag az utóbbi hónapokban már a szobáját sem hagyhatta el. Ki tudja, a jövőben mit tett volna vele, ha most nem szabadítjuk ki?
A doki elmondta az ötös osztállyal kapcsolatos tudnivalókat is. Amikor az idegenek elkezdték szervezni a harci alakulatukat, rá pár nappal az Állami Titkosszolgálat létrehozta a nullás osztályt. Feladatuk a harcosok ügyének irányítása, valamint az ellenállás megszervezése. Ők hozták létre az egyes és kettes osztályt. Az egyes osztály csak információkat gyűjt, a kettes osztály feladata viszont minden ellenséges tevékenység megakadályozása. A doki eleinte a kettes osztálynak volt a tagja, de később, egy átszervezés során átkérte magát az egyesbe.
Tíz év elkeseredett küzdelem után az Állami Titkosszolgálat rájött, hogy ebben a három osztályban túl kevesen vannak, és a munkájuk sem a leghatékonyabb, ezért kicsit átszervezték az ellenállási mozgalmat. A kettes osztály már csak irányító szerepet lát el, a tényleges cselekvésre további egységeket hoztak létre. A hármas, négyes, ötös és hatos osztályok feladata féken tartani a harcosokat. A hetes osztály felelőssége, hogy a harcos mozgalom ne terjedjen tovább, ők védik a harcosok által még nem ellenőrzött területeket. A nyolcas osztály egy tudósokból álló szervezet, akik a világok közötti átjárókat vizsgálják, illetve megpróbálnak rájönni, hogy az a két idegen ki vagy mi volt. A kilences osztály egy nagyobb létszámú, gyengén felfegyverzett alakulat, míg a tízes osztály egy önkéntesekből álló csoport.
Most már tudom, hogy nem kis dologba csöppentem bele.
Azért kell most a Déli Hegyvidékre mennünk, mert ott a harcosok még nincsenek jelen. Haza is csak úgy mehetünk, hogy a hármas osztály egyfolytában figyelni fog minket, nehogy valami harcos akció áldozatává váljunk.

2008. december 24., szerda

A segítség

Ma kora délután, miközben épp a további teendőket beszéltük meg, egy huszonéves fiatalember jött oda hozzánk. Az ötös osztályhoz tartozik, és elmondta, hogy találtak egy meglehetősen gyanús házat a szomszéd faluban. Odamentünk körülnézni. Egy jó állapotban levő házról van szó, ahol szemmel láthatóan nem adnak sokat a biztonságra. A kapu ugyan le van lakatolva, de ez minden. Valószínűleg itt tartják fogva Emíliát.
A doki szerint elhamarkodott akció lenne egyből nekilátni Emília kiszabadításának, inkább őrködünk egy napot, és holnap délelőtt megkíséreljük kimenekíteni. A srác is csatlakozott hozzánk, így már négyen vártuk a megfelelő alkalmat. Mindenki elfoglalt egy-egy őrhelyet, és onnan néztük, hogy történik-e valami. Ha minden rendben, holnap az első adandó alkalommal kiszabadítjuk Emíliát. Addig viszont őrködünk.

Reménytelen keresés

Miután Emília levelét megfejtettük, szinte azonnal elindultunk az Északi Hegyvidékre. Klaudia is velünk tartott, elvégre itt kisebb veszélynek van kitéve, mint ha otthon maradt volna.
Sajnos nem úgy alakultak a dolgok, ahogy akartuk. Hiába segítenek jobbnál jobb megfigyelők, hiába az a tucatnyi beépített ember, nem sikerült Emília nyomára akadni. Valószínűleg még mindig ugyanott őrzik, ahol eddig, és ők is tudják, hogy a nyomukban vagyunk. Még nem merik elszállítani, hiszen azzal nagy feltűnést keltenének. Egyelőre kivárnak, de ezt tesszük mi is.
A doki egyik nap említett valami ötös osztályt. Nem hajlandó róluk elmondani semmit, de a szavaiból annyi kiderült, hogy mellettünk állnak, és hogy rendkívül jól felszereltek. Azt mondta, hogy ha a héten sem jutunk semmire, kénytelen lesz őket hívni.
Nem tudom, még meddig tart ez az elkeseredett keresés, de remélem, minél hamarabb kiszabadítjuk Emíliát.

2008. december 7., vasárnap

Levél Emíliától

Reggel egy különös levelet találtam a postaládámban. Nem a postán keresztül juttatták el hozzám, valaki egyszerűen bedobta a hozzám. Feladónak csak annyi volt írva: Emília. Vajon ő az az Emília lehet?
Elolvastam a levelet, de csak valami unalmas történetet ír benne. Egy lányról szól, aki a sötét erdőben eltéved, de találkozik egy jóképű fiatal sráccal, aki hazajuttatja. Ezután egymásba szeretnek, megházasodnak, gyerekeik születnek, és boldogan élnek... Kissé eseménytelen, és fogalmam sincs, hogy ezt miért küldhette nekem.
Délután Klaudiának is megmutattam, és nagy megdöbbenésemre rájött, hogy ha a szavak első betűit összeolvassuk, egy titkos üzenetet kapunk. "Emília vagyok. Nagy baj van, mentsetek ki innen. Fogságban vagyok. Titeket is el akarnak rabolni." Megrémültem, amikor megláttam az üzenetet. Nem tudtam, mihez kezdjek. Szerencsére volt, aki segítsen. Elmentem a kórház volt főorvosához, hátha tud valamit. Jó volt a megérzésem, nagyon is képben volt a történéseket illetően. Kis gondolkodás után felfedte előttem élete legnagyobb titkát: húszéves kora óta egy titkos szervezetnek dolgozik. Feladatuk bizonyos bűnszervezetek ellehetetlenítése, valamint a másik világokból érkezők megfigyelése. Ezek szerint tudnak az átjáró létezéséről. Ígéretet tett rá, hogy miután a jelenlegi problémát megoldjuk, segít pár dologban az átjáróval kapcsolatban.
Megtudtam, hogy Emíliát a volt barátjának a bandája tartja fogva. Az ország több részén is jelen van a bűnbandájuk, de eddig még szerencsére kevés bűneset írható a számlájukra. A terveik viszont félelmetesek. Évek óta építgetik a kapcsolatrendszerüket, és mára már olyan hatalmuk van, hogy irányításuk alá tudnák vonni a fél országot. Mindenhol ott vannak.
Kicsit megijedtem, de a doki biztosított róla, hogy nem lesz gond. Urai a helyzetnek, csak gyorsan kell cselekedni. Most még tudják, hogy hol tartják fogva Emíliát, de pár napon belül át akarják szállítani máshová. Még azelőtt kell kiszabadítani. Így aztán a következő vonattal indulunk is az Északi Hegyvidékre.