A kiszabadítás

Ma reggel fél 12-ig őrködtünk. A házban egyetlen embert láttunk, a feltételezett fogvatartót. Amikor ő távozott, abban a pillanatban akcióba léptünk. Klaudiával ketten őrt álltunk, mialatt a doki és a srác az ötös osztályból megpróbálta Emíliát kiszabadítani.
Tíz percig tartott a művelet, Emíliát az emeleti szobába zárva találták, szerencsére épen és egészségesen. Ezután gyorsan, mielőtt a fogvatartó haza nem ér, el kellett tűnnünk a helyszínről. A falu széléig észrevétlenül sétáltunk, majd futásnak eredtünk. Átgázoltunk az erdőn és a szántóföldeken, míg végül a szomszéd faluba nem értünk. Innen busszal három falut utaztunk, majd vonattal elindultunk a Déli Hegyvidék felé. Hamarabb is hazaérhetnénk, csak valószínűleg arrafelé az ellenség már ellenőrzése alá vonta a közvetlen járatokat. Így a legbiztonságosabb módot választottuk: a távoli, de nyugalmas Déli Hegyvidék felé vettük az irányt. A terv szerint egy hetet töltünk ott, majd hazatérünk.
A vonatunk csak estére érkezett meg, így addig volt bőven időnk beszélgetni. A doki rengeteg dolgot elmondott erről a bandáról, meg magáról a helyzetről. Évtizedekkel ezelőtt kezdődött minden. Egy másik világból ideérkezett két nagyon furcsa egyén. Embernek tűntek, de feltűnően szőke, lila csíkokkal díszített hajuk, és a miénknél fakóbb és zöldesebb bőrük volt. A víztől rettenetesen féltek. Senki nem tudja, hogy kik ők, és honnan jöttek.
A bajok akkor kezdődtek, amikor maguk köré harcosokat toboroztak. Azóta előkerült pár titkos iratuk, amiben a világuralom átvételéről írtak. Nem tudni, hogy miért tűzték ki ezt a célt, lehet, hogy pusztán csak hatalomvágyból, de az is előfordulhat, hogy valami más meggondolásból. Mindenesetre nem sokáig tartózkodtak itt, néhány hét után elhagyták ezt a világot, és azóta sem tértek vissza. Az általuk indított mozgalom viszont vészesen terjed, és elképzelhetetlen, hogy mi lesz ennek az egésznek a végkifejlete.
Emília ott jött a képbe, hogy a volt barátja is a harcosok közé tartozik. Eleinte egy kedves, megértő srác volt, később viszont kész vadállat lett belőle. A harcosok tették ilyenné. Rettegésben tartotta Emíliát. Gyakorlatilag az utóbbi hónapokban már a szobáját sem hagyhatta el. Ki tudja, a jövőben mit tett volna vele, ha most nem szabadítjuk ki?
A doki elmondta az ötös osztállyal kapcsolatos tudnivalókat is. Amikor az idegenek elkezdték szervezni a harci alakulatukat, rá pár nappal az Állami Titkosszolgálat létrehozta a nullás osztályt. Feladatuk a harcosok ügyének irányítása, valamint az ellenállás megszervezése. Ők hozták létre az egyes és kettes osztályt. Az egyes osztály csak információkat gyűjt, a kettes osztály feladata viszont minden ellenséges tevékenység megakadályozása. A doki eleinte a kettes osztálynak volt a tagja, de később, egy átszervezés során átkérte magát az egyesbe.
Tíz év elkeseredett küzdelem után az Állami Titkosszolgálat rájött, hogy ebben a három osztályban túl kevesen vannak, és a munkájuk sem a leghatékonyabb, ezért kicsit átszervezték az ellenállási mozgalmat. A kettes osztály már csak irányító szerepet lát el, a tényleges cselekvésre további egységeket hoztak létre. A hármas, négyes, ötös és hatos osztályok feladata féken tartani a harcosokat. A hetes osztály felelőssége, hogy a harcos mozgalom ne terjedjen tovább, ők védik a harcosok által még nem ellenőrzött területeket. A nyolcas osztály egy tudósokból álló szervezet, akik a világok közötti átjárókat vizsgálják, illetve megpróbálnak rájönni, hogy az a két idegen ki vagy mi volt. A kilences osztály egy nagyobb létszámú, gyengén felfegyverzett alakulat, míg a tízes osztály egy önkéntesekből álló csoport.
Most már tudom, hogy nem kis dologba csöppentem bele.
Azért kell most a Déli Hegyvidékre mennünk, mert ott a harcosok még nincsenek jelen. Haza is csak úgy mehetünk, hogy a hármas osztály egyfolytában figyelni fog minket, nehogy valami harcos akció áldozatává váljunk.