Adrienn

Ma szabadnapot kaptam a munkahelyen, így aztán volt időm kideríteni, hogy mi is az igazság Adriékkal kapcsolatban.
Eddig ugye annyit sikerült megtudnom, hogy ugyan valaha lehet, hogy itt laktak, de már vagy 10 éve elköltöztek. Nekiláttam tehát a kutakodásnak, először a szomszédokat kérdeztem meg, hogy emlékeznek-e Adriékra, a szüleikre, vagy a nagyszüleikre. Furcsa volt, alig akartak visszaemlékezni arra az időszakra. Még pontosan Adriékra sem emlékeztek, csak annyit tudtak, hogy egy család lakott itt. Egyikük annyival többre emlékezett, hogy két gyerekük volt. Ez fura, nem tudok róla, hogy Adrinak lett volna testvére. Vagy nem is ők laktak itt? És akkor a házat ki építette? Ez egyre gyanúsabb.
Sajnos a szomszédoktól ennél többet nem tudtam meg, így hát az éppen utcán tartózkodó idős embereket faggattam. Sokan, amikor kérdeztem őket, egyszerűen hátat fordítottak, és elsiettek. Mások meg egyszerűen semmit nem tudtak, még azt sem, hogy kik laktak ott.
Egyetlen ember volt, aki tudott is valamit, ő Matild néni. Behívott a házába, azt mondta, jobb, ha inkább otthon mondja el, amit tud. Természetesen a meghívását elfogadtam, és izgatottan vártam, mi is az igazság. A nappaliban leültünk, és egy kávé kíséretében elkezdett mesélni róluk.
Gyermekkorában az a telek még üresen állt, és úgy 10 éves lehetett, amikor egy házaspár, Péter és Borbála megvette, és elkezdtek ott egy házat építeni. Miután felépült, beköltöztek. Péter a szomszéd faluból származik, Borbála viszont a Déli Hegyvidékről került ide. Pár évvel ezután megszületett a fiuk, Tamás. Volt elég hely a házban, meg hát régebben az volt a szokás, hogy a nagycsalád együtt marad, így aztán ő mindig is abban a házban élt. Harminc éves kora körül összeházasodott egy helybeli lánnyal, Júliával. Két gyermekük született, először Adrienn, majd rá két évvel Emília. Emília betegen született, hónapokon át küzdöttek az életéért, de szerencsére egy fiatal, tehetséges doktor megmentette az életét. A doktorról nem, sokat tudni, amilyen rejtélyes módon megjelent, ugyanolyan gyorsan, nyom nélkül el is tűnt. Még újságcikk is volt róla, hogy senki nem tud semmit az életmentő doktorról. A legenda szerint még csak nem is volt orvos, mégis megmentette a lányt.
Aztán a gyerekek szépen nőttek, viszont feltűnt a színen egy sötét múltú fiatalember. Elcsábította Emíliát, és ezzel kezdődött az egész bonyodalom. Senkit nem tisztelt, még talán Emíliát sem, a szüleivel viszont kimondottan rosszban volt, és ahol csak lehetett, kitolt velük. Egyre komolyabbra fordult a helyzet, és Júlia meg Tamás inkább úgy döntöttek: elmenekülnek innen. Senki nem tudja, hogy hová mentek, de Emília nem volt hajlandó velük tartani, így ő inkább ezzel a bajkeverővel maradt. Utána a hasonlóan sötét múltú barátaikkal együtt megfenyegették a falu lakóit, hogy akinek eljár a szája, az könnyen bajba kerülhet. Ezért nem mer róluk senki semmit mondani.
Hogy azóta mi van velük, azt senki nem tudja. Borbála, Péter, Tamás, Júlia és Adrienn elmentek, a pletyka szerint az Északi Hegyvidék környékére. Emíliáról sem tudni semmit, egy ideig még páran találkoztak vele errefelé, viszont néhány éve már csak ezt az elvetemült pasast meg pár barátját látták, Emíliának egyszerűen nyoma veszett.
Hasznos volt ez a kávézás Matild nénivel, így már kicsivel tisztább a kép. Persze még mindig van jópár kérdésem; mondjuk hogy ki is ez a titokzatos férfi, aki ennyire ráijesztett itt mindenkire; az orvos is meglehetősen titokzatos, elvégez egy életmentő műtétet, miközben senki nem tud róla semmit; na meg az is érdekelne, hogy Emília létezik, vagy létezett-e egyáltalán az eredeti világban. Én nem ismertem őt, és sosem tudtam Adriról, hogy valaha lett volna egy testvére. Valamiért olyan érzésem van, hogy az orvos lesz itt a kulcsfigura, talán vele kezdődött itt minden bonyodalom. Róla kellene kiderítenem, hogy ki ő, és hogy mit akar. Nem lesz könnyű, de meg kell próbálnom.

Három hét után

Már több, mint három hete annak, hogy a világ körülöttem megváltozott. Három hete próbálok rájönni, hogy mi is történhetett, de teljesen meggyőző bizonyítékot továbbra sem találok. Eleinte azt hittem, csak álmodok, és hogy valamikor majd felébredek, de ez nem így történt. Valószínű, nem is álmodok, hanem ez a valóság. De akkor mi van a múltammal, azzal a sok-sok emlékkel? Csak álmodtam volna? Vagy tényleg dimenzióutazó lettem? Kissé elképzelhetetlen dolog.
Az utóbbi napokban már hiába kutakodtam, semmit nem találtam, ami segíthetne megérteni, hogy mi is történt. Lassan már megszokom az új környezetet, elvégre nincs sok különbség az eredeti világhoz képest. A rokonságban semmi furcsaságot nem találtam, mindenki ugyanaz, mint régen, de még az ismerősök között sincs semmi furcsa. Kivéve Jakab Adrit. Róla annyit kell tudni, hogy nálam pár évvel fiatalabb, és tavaly nyáron ismertem meg elég különös körülmények között. Nyár végére egészen közel kerültünk egymáshoz, bár azt nem mondanám, hogy jártunk. Inkább amolyan plátói szerelem volt, semmi több. Aztán ő egyetemre ment, így ősztől alig találkoztunk. De azért találkoztunk néha, és ha volt egy kis szabadideje, akkor el szoktunk menni egyet biciklizni a környéken. Viszont most egyszerűen eltűnt. Tegnap megpróbáltam felhívni, de a telefonszáma nem létezik. Délután elmentem hozzájuk, a házuk ugyan megvolt, de ott egy magányos idős néni élt. Megkérdeztem, tud-e róla valamit, de még csak nem is hallott róla. Viszont a házuk ugyanaz, mint az eredeti világban, márpedig ezt a házat még Adri nagyszülei építették. Rákérdeztem, hogy mióta lakik itt, és kitől vette meg a házat, de erre nem tudott válaszolni. Nem ismerte őket, mindössze csak egyszer találkoztak, amikor a házat megvette. Az nagyjából olyan 10 éve történt. Arról sem tudott semmit, hogy az eredeti lakók hová költöztek.
Sebaj, a falu öregjei csak tudják, hogy kik laktak itt ezelőtt, így nincs más dolgom, mint valamelyiküket megkérdezni. Erre tegnap már nem került sor, túl késő volt már, és nem akartam zavarni őket. De majd valamelyik nap szakítok rá időt.
A titokzatos lányról változatlanul nem tudok semmi újat, néha feltűnik körülöttem, de továbbra sem mondott semmit, hogy ki ő, és mit akar, miért járkál utánam.

Omladozó épület

Ma megint felkerestem a falu omladozó épületeit. Egyik házban sem találtam semmit, ami hasonlítana egy kék fénygömbre.
Vagy lehet, hogy nem is erről a faluról van szó? A városban már nehezebb dolgom lenne, ott minden bizonnyal több omladozó ház is van. Vagy valamelyik másik faluban kellene keresnem? Mondjuk ott, ahol a lány lakik? De hiszen csak annyit tudok róla, hogy valahol a környéken lakik, hogy pontosan hol, arról fogalmam sincs.
Kellene keresni valakit, aki tényleg ismeri őt, és tudna róla pár dolgot mondani.

A fizikatanár

Ma ismét elhívtam teázni a fizikatanárt. A lányról csak annyit mondott, hogy látta már néhányszor, de különösebben nem ismeri. Annyit tud róla, hogy az egyik környező faluban lakik, és gyakran bukkan fel különös fizikai anomáliák helyszínén. Többet ő sem tudott mondani, de végülis a semminél ez is több.
Ezután arról beszélgettünk, hogy vajon miként kerülhettem ide, és hol van most a valódi világ, amiben egész eddig éltem. Múltkor említett valami anomáliákat a téridő folytonosságában, erről is próbáltam tőle információkat szerezni. Szerencsére most bőbeszédűbb volt, és elmesélt mindent, a kutatásainak kezdetétől fogva.
Fiatal korában sokat tanulmányozta Einstein elméleteit és munkásságát, különösen a relativitáselméletet és a kozmológiai állandót. Aztán egy idő után rájött, hogy valami hiányzik ezekből az elméletekből. A kísérletei azt mutatták, hogy bizonyos energiaimpulzusok eltűnhetnek, ha elég nagy elektromágneses térbe kerülnek. Csak úgy eltűnnek a semmiben. Hosszas kísérletezés után is csak annyira jutott, hogy a Föld gravitációs ereje is szükséges ahhoz, hogy ezek az impulzusok eltűnjenek, azonban még mindig nem sikerült szabályszerűséget találnia, hogy mikor tűnik el, és mikor nem. Hosszas gondolkodás után arra a következtetésre jutott, hogy léteznie kell bizonyos párhuzamos világegyetemeknek, ahová ezek az energiaadagok "átcsúsznak".
Ezzel egyidőben indult útnak a húrtelmélet, és meglepő módon az elmélet minden pontja alátámasztja a párhuzamos világok elméletét is. Tehát nincs kizárva, hogy létezik több, a jelenlegivel párhuzamosan létező világegyetem. Erre próbált bizonyítékokat szerezni. Egy ideig eredménytelenül folytak a kísérletek, de nemrég egyre több energiaimpulzust sikerült eltűnésre bírni, illetve egyre több energiaimpulzus érkezett csak úgy, a semmiből. Vagy egy párhuzamos világból? Szerinte ez annak a jele, hogy nagyon közel kerültünk egy másik világhoz. Ezek szerint az történhetett, hogy valami módon "átestem" ebbe a világba? Ezzel az elmélettel csak egy gond van: ha tényleg közel került egymáshoz ez a két világ, akkor az eredeti világomban a fizikatanár hogyhogy nem talált semmi erre utaló nyomot? Hiszen ha itt érezhető volt, akkor ott is érezni kellett volna. Szóval van még itt elég furcsaság.
Miután a teázást befejeztük, hazamentem, majd elindultam felkutatni azt a bizonyos omladozó házat. Mindhárom helyet körbejártam, azonban a kék fénygömbnek semmi nyoma nem volt. Igaz, nagyon nem kutakodtam, de egy fénygömb fényét ablakon keresztül is látnom kellett volna. De majd holnap közelebbről is megnézem ezt a három házat, hátha találok valamit.

A rejtélyes ház

Az éjszakai vihar miatt az erdei biciklizésről lemondtam, ilyen sáros utak mellett nem lenne sok értelme. Így hát itthon maradtam, és készültem a holnapi napra. Valahonnan ki kell derítenem, hogy ki is az a titokzatos lány, ezért úgy döntöttem, délután ismét elhívom teázni a fizikatanárt. Talán tud valamit róla.
Az omladozó épülettel végképp nem tudom, hogy mit akart üzenni, esetleg találkozni akarna velem, és annak a helyszínét írta le? Egy omladozó ház, ahol kék fénygömbbel világítanak? Itt, a faluban nincs olyan sok omladozó ház, csak a Walterhasser-ház, az egykori tanár-ház, valamint egy lerobbant parasztház a falu északi szélén.
A Walterhasser-ház gyermekkori bújócskáink hírhedt helyszíne, egy kísérteties, régóta lakatlan ház a falu közepe felé. A legöregebb falubeliek még emlékeznek az utolsó lakókra, a Walterhasser házaspárra, akik egyik napról a másikra eltűntek. Este még a szomszédok látták őket, reggelre viszont nyomuk veszett. A rendőrség szerint bűncselekménynek nem volt nyoma, amit a helybeliek is megerősítettek. Ami a legfurcsább az egészben, hogy az ajtók és ablakok belülről be voltak zárva, az ajtón belül még ott lógott a kulcs, amikor azt a rendőrök betörték. Nem lehetett úgy kimenni, hogy közben belülről minden zárva maradjon. Emiatt a rejtély miatt meglehetősen félt mindenki ettől a háztól, így lehetséges, hogy majd' egy évszázada nem költözött oda senki.
Az egykori tanár-házban nemrég még laktak, csak most pár éve áll lakatlanul. Nem tartozik hozzá semmi kísértethistória, egész egyszerűen az ott élő házaspár elhunyt, a gyerekei meg beköltöztek a városba, de a házat nem akarják eladni. A harmadik hely, amit az omladozó jelzővel lehet illetni, az egy régi parasztház, ami tulajdonképpen már a falun kívül található, és régen istállók és karámok vették körül. A lakók még gyermekkoromban elköltöztek a szomszéd faluba, vevőt azonban nem találtak a házra. Mivel úgy száz méterre lehet a falu szélétől, gyakorlatilag nem látja senki, hogy arrafelé mi történik. Emiatt előszeretettel bújnak meg itt bűnözők, akik rendszerint ide hozzák a falu tisztességesebb lakóitól szerzett zsákmányukat. Mindenesetre félve mennék oda.
Akkor nincs más hátra, valamelyik nap felkeresem mindhárom házat, és ahol kék fénygömbbel világítanak, oda kell mennem. Lehet, hogy holnap, a kora esti órákban sort kerítek rá, közvetlenül, miután teáztam egyet a fizikatanárral.

Vihar

Éjszaka irtó nagy zivatar volt. A villámokba szinte belerezgett a ház. Villany nem volt, de a villámlások így is többször nappali világosságot csináltak. Felébredtem, és kimentem megnézni, hogy mennyire heves viharról van szó. Azonban amikor kinyitottam az ajtót, és egy villámlás fénye mindent bevilágított, ott állt előttem ő. Gyorsan felkapcsoltam az elemlámpát, de akkorra már sehol nem láttam. Kimentem az udvarra körülnézni, elvégre ennyi idő alatt nem juthatott messzire, de sehol nem volt. Ekkor egy hatalmas villám pont felettem csattant. Még szerencse, hogy nem ért le a földig, mert abból nem sok jó származott volna. A villámlás fényében újra megláttam őt, méghozzá a ház ajtajában. Bement, és becsukta maga mögött az ajtót. Szerencsére nem kulcsra, így utánafutottam és bementem, de amikor beértem, már sehol nem volt. Csak egy papírlapot találtam az asztalomra téve a következő felirattal: "omladozó épület, kék fénygömb". Kerestem, hátha a lány még idebent van, de ahogy rávilágítottam az ablakra, láttam, amint kintről néz befelé. Természetesen mihelyett megláttam, egyből elfutott. A biztonság kedvéért mindent kulcsra zártam, és minden nyílást, kéményt, kályhát eltorlaszoltam. Elvégre simán kijutott a házból, és ha kifelé talált magának utat, akkor befelé is talál.
Miután kicsit megnyugodtam, elkezdtem gondolkozni a papírra írt két kifejezésen. Omladozó épület és kék fénygömb. Vajon mit jelenthet? Mire utal? Attól tartok, hamarosan meg fogom tudni.

Egy újabb különös nap

Tegnap ismét láttam azt a különös lányt. Reggel, mielőtt bementem az iskolába, az utca szemközti oldaláról nézett engem. Gyorsan felrohantam a tanáriba, de mire kinéztem az ablakon, már nem volt ott. A nap további részében nem láttam.
Ma viszont ismét találkoztam vele, méghozzá délután, amikor a városba mentem bevásárolni. Felszálltam a buszra, és amint leültem, megpillantottam őt a váróteremben. De hisz egészen a busz érkeztéig ott voltam, látnom kellett volna, ha ő is ott van.
Miután végeztem a bevásárlással, és felszálltam a hazafelé tartó buszra, ismét megpillantottam őt. Ott állt a busz mellett, egész közel hozzám. Meg kell hagyni, igen szép arcú lány. Közepesen hosszú, sötétbarna, kissé hullámos haja van, és mindig sötét színű melegítőt visel. A gyönyörű barna szemeivel olyan szépen tud nézni... Fogalmam sincs, hogy ő kicsoda, mit akar, és miért tűnik fel állandóan körülöttem. Felettébb rejtélyes egy alak.
Remélem, hogy holnap jó idő lesz, ugyanis akarok egyet biciklizni a közeli erdőkben. Vajon ott is találkozni fogok vele?...