Két csodálatos nap

Tegnap a kora délutáni órákban találkoztam Klaudiával. Ahogy megbeszéltük, sorban felkerestük a fénygömb feltűnésének helyszíneit.
Sok helyet bejártunk a délután folyamán, és közben azon gondolkoztunk, hogy konkrétan mi lehet ez a fénygömb. Elmondtam neki, hogy mi is történt velem, hogy kerültem ide, és hogy szerintem ez összefügghet a fénygömbbel. Láthatóan tetszett neki az elméletem, meg persze az is, hogy máshonnan jöttem. Elmondtam azt is, hogy ha ezeken kívül még volt pár olyan megjelenése a gömbnek, amit nem látott, akkor valószínűleg szabályos időközönként, és az előzőtől mindig ugyanolyan távol jelenik meg. Miután mindegyik helyen jártunk, hazamentünk hozzájuk, és kiszámoltuk, hogy a legközelebbi megjelenésnek hol kell lennie. Egész pontosan a házuktól északra 1 km-re, most csütörtök este lesz látható. Ha igaz a feltételezésünk, 11 naponként jelenik meg, és mióta idekerültem, ez lesz a hetedik ilyen. Ha ez tényleg egy dimenziókapu, akkor pár nap múlva alkalmam lesz átnézni egy másik világba. Vagy lehet, hogy az eredeti világomba? De csak átnézni tudok, hiszen Klaudia feljegyzései alapján csak minden második alkalommal jött át hang a gömbön. Az meg nyilvánvaló, hogy csak akkor van esély átmenni rajta, amikor hang is át tud jönni. Szóval most csak nézelődni fogunk, de ez is nagy élmény lesz. És rá 11 nappal akár át is nézhetünk a gömb túloldalára.
Ma megint találkoztunk, de ezúttal egy kirándulást terveztünk a közeli erdőben. Végig kettesben voltunk, és egyre biztosabb voltam benne, hogy a testvére igazat mondott: tényleg belém van zúgva. Sötétedésig kint bolyongtunk az erdőben és a réten, és irtó jól éreztük magunkat.
Most meg ideje aludnom kicsit, elvégre reggel munka. De délután ismét találkozunk.