Egy tökéletes nap

Csodálatos napunk volt Klaudiával. Mióta megismertem, erről álmodtam.
Kora reggel a nagyszülei elmentek otthonról, és csak este jöttek haza. Azt mondták, hogy kell valaki, aki őrzi a házat, hátha valami történne, de valójában tudták, hogy csak arra vártunk, hogy egész nap kettesben lehessünk.
Elbúcsúztunk tőlük, majd bementünk a szobába, és lefeküdtünk a heverőre szorosan egymás mellé. Kicsit elmélkedtünk azon, hogy mennyi furcsa véletlenre volt szükség ahhoz, hogy mi most ketten itt lehessünk. Ezután vadul elkezdtünk csókolózni.
Fel sem tűnt, hogy milyen gyorsan telik az idő. 11 körül elkezdünk ebédet készíteni, megebédeltünk, majd beültünk a nappaliba tévét nézni. Mily véletlen, épp a kedvenc filmjét adták. Vajon véletlen? Vagy netán a nagyszülei tudták ezt, és ezért is ma hagytak minket kettesben?
A film után ismét irány a szoba, és ott megtörtént az, amire titkon már mindketten nagyon vágytunk...
Gyönyörű nap volt. Annyira jó vele lenni, hogy azt szavakkal kifejezni nem lehet.
Este, amikor hazaértek a nagyszülők, a nagymama egy huncut mosoly kíséretében megkérdezte: "Na, jól éreztétek magatokat? Nem unatkoztatok?"