Soha ennyi időt még nem töltöttem együtt egy lánnyal, mint amennyit Klaudiával vagyok. Ez már valóban szerelem.
Csodálatos ez a nyár, és a nagyszülei is roppant jófejek és kedvesek, hogy mindezt megengedik. Pár hete még nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fogom érezni magam. A hazajutásra is egyre kevesebbet gondolok, már az is megfordult a fejemben, hogy mi lenne, ha nem is kutatnám tovább a hazautat, és végleg itt maradnék Klaudiával. Persze az is eszembe jut, hogy még fiatalok vagyunk, és ki tudja, mit hoz a jövő... most ugyan lángol a szerelem, de mi van, ha kialszik a tűz, én meg végképp elszalasztom a hazajutás lehetőségét?
A nyaralás alatt nem érdekel, hogy mi van az átjáróval, de ha hazaérünk, folytatom a kutatásokat. Nem mindennapi esemény lenne, ha átlátogatnánk az átjárón túlra...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése